Egész reggel nagy izgalomban voltunk, s a várakozástól egyre feszültebbek lettünk. Ma is, csakúgy mint tegnap egyfolytában az énektanárhoz rohangáltunk, hogy van-e már valami fejlemény? Volt. Második szünetben mikor megláttuk, hogy szomorú arccal int nekünk, azt gondoltuk, hogy lám, hiába volt 10 hétnyi kemény munka... De a tanárnő nem bírta sokáig, elkeseredett arckifejezését hamar felváltotta egy boldog mosoly. Nyertünk. NYERTÜNK!!!! JEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!
Mikor sikerült felfognunk a dolgot (sikítottunk egy nagyot - mellesleg a tanári mellett álltunk...), egymás nyakába borultunk, s volt olyan is, kinek még a könnye is eleredt.
Egy óra múlva már az egész iskola tudta, hogy sikerült. Minden ismerőshöz csillogó szemekkel és sugárzó mosollyal mentünk oda, s mindenki azzal kezdte: Tudom, gratulálok, ügyesek vagytok!
A vigyor nem tudott lehervadni az arcunkról, s legszívesebben egész nap énekeltünk volna (ami nem töltött volna el mindenkit mérhetetlen boldogsággal...).
Azt hisszük, még sohasem nézte ennyiszer ember az óráját, mint mi az elmúlt napban, s valószínűleg a vandorelet.hu oldalnak is rohamosan nőtt a látogatottsága, hiszen minden szünetben megnéztük, hogy van-e már valami eredmény. Nem volt. Minden szabad percünkben reménykedve ültünk le a gép elé, hogy most talán láthatunk a honlapon a különdíj alatt egy nagy, villogó LISZTMÁNIA feliratot. Feszültséggel teli izgalmunk egyre csak fokozódik, és valószínűleg már a énektanárunk agyára mentünk, mert egyfolytában zaklattuk, hogy tud-e valamit. A semmi nem sok, de mégis több, mint amennyit mi tudunk a különdíjjal kapcsolatban. Nem tehetünk mást, reménykedünk.
De még a nagy izgalomban sem felejtettük el Lisztet és az ő jegyében töltött fantasztikus napokat. Ma délután nosztalgiáztunk egy kicsit, és mindenki elmondta, hogy mi lenne az az egyetlen egy mondat, amit megmondana Lisztnek, ha találkozna vele, de hamar kiderül, hogy a lányok nem a szavak, hanem a tettek emberei.
Oros Petra azt mondta, hogy ilyen jó pasi láttán valószínűleg meg sem tudna szólalni, rögtön hanyatt vágódna.
Bucsi Fruzsi rögtön bevetné magát, de nem szólna semmit, csupán rákacsintana a zeneszerzőre és egy fogkrémreklámba illő mosolyt villantana rá.
Dézsi Fruzsi mihelyst meglátná Lisztet, rögtön levágna egy spárgát, majd elkezdene balettozni, hogy megmutassa milyen csodálatos adottságai vannak.
Ács Fruzsi szerint ő rögtön elveszítené az összes eszét, és teljes sebességgel futna ( ami nem túl nagy, hiszen gyógytesis... ) Liszt Felé, majd az utolsó pillanatban a nyakába ugrana, s felkiáltana : NAGY ÖLELÉÉÉÉÉS!
Gergő szerényen csak annyit mondott, hogy ő megemelné a kalapját Liszt előtt - illetve mivel nincs kalapja, a csöves sapkáját.
Persze ez az eszmefuttatás is csak agyalásba csapott át, hiszen pár percnél tovább nem tudtunk eltávolodni a különdíjtól. Már az egész kollégium észrevette, hogy mekkora zsongás van, és folyton kérdezgetik : "Meg van már az eredmény?" . Mi pedig mindig egy kicsit csalódottan válaszoljuk, hogy nem, még nincs, de már csak idő kérdése...
Úgy gondoljuk, hogy még soha, senki sem várta annyira a hétfőt, mint mi ebben a pillanatban. Hétfőn ki fog derülni, hogy ki nyeri a különdíjat, s éppen ezért mindnyájunk izgalommal és feszültséggel teli várja a hét első napját. Mindannyian abban reménykedünk, hogy hétfőn a lehető legjobb hírt kapjuk. :)
A héten viszont az is kiderült, hogy nem jutottunk be a hat legjobb csapat közé. Ez a hír lesújtó volt, de még nem is fogtuk fel igazán, hogy mi történt. Tíz héten keresztül minden nap Liszt jegyében telt, s hirtelenjében véget ért számunkra a verseny. Ezentúl szokatlanul sok lesz a szabadidőnk, de ezen túl is a zeneszerző műveit fogjuk hallgatni, s ő fog álmainkban szerepelni, hiszen Liszt rabul ejtett minket, mint sok más embert (leginkább nőket...).
Biztosak vagyunk benne, hogy Lisztről szerzett információink még hasznukra lesznek, hiszen lehet, hogy 10 év múlva a megújult Legyen Ön is millomos!-ban fogunk szerepelni, és a negyvenmilliós kérdés éppen a zeneszerzővel lesz kapcsolatos, és mi nevetve zsebeljük be a pénzt. :) Vagy talán a jövendőbeli főnökünk valóságos Liszt-fanatikus lesz, és éppen azért kapunk előléptetést, mert mi is osztjuk a zeneszerző iránti rajongását. Az is megeshet, hogy egy bevásárlóközpontba beront egy őrült egy fegyverrel, de mi feltartóztatjuk, hiszen ő is Liszt-rajongó, és elcsevegünk vele a zongorista életéről, míg be nem kerítik őt a zsaruk. Elvégre bármi megtörténhet...
Mindenesetre így, a verseny befejeztével sem dobtuk ki Lisztet az ablakon (Még szép!). Lelkesedésünk még nagyobb lett, hiszen minden egyes nappal jobban és jobban csodáljuk Liszt Ferencet.
Gergő továbbra is a zenéjére partizik, s szombaton megkérte egy diszkóban a DJ-t, hogy legyen szíves berakni Liszt h-moll szonátáját, mire az értetlenül nézett rá. Szerencsére Gergőnél ott volt a káprázatos muzsikát tartalmazó CD, s odaadta a lemezlovasnak. Mikor felcsendült az első hang, a tömeg óriásit sikoltott, s a partit úgy emlegették másnap, mint az évtized buliját.
Bucsi Fruzsi úgy gondolta, hogyha már annyi gyönyörű Liszt-portré díszíti a falát, hát ő is beáll festőnek, s az újrameszelt szobája falára saját kezével festi fel bálványa képét. Be is iratkozott egy rajztanfolyamra, de sajnos az első két alkalom után megkérték, hogy ne jöjjön többet, mert reménytelen eset, és nem lehet a rajztudásán segíteni. Persze Fruzsi azt gondolta, hogy csak ŐK nem értik meg a csodálatos tehetséget, amivel meg van áldva, s hogy bárki is megértse az ő sajátos művészetét, annak igen magas intelligenciával kell rendelkeznie. (Ami teljesen igaz, hiszen ki más tudna belelátni egy rózsaszín pacába egy zongorakentaurt, ami a Goethe-parkban ad koncertet, miközben lányok ezrei dobálnak neki csókokat?)
Oros Petra úgy gondolta, hogy nyit egy üzletet, s piacra dob egy csomó Liszt arcával díszített kancsót, bögrét, müzlis tálkát és egyéb hasznos, agyagból készült holmikat. Persze, hogy ne kelljen sokat költeni nyersanyagra, az iskola kézműves szakkörén fogja megformálni az eladásra kerülő dolgokat. Kiszámolta, hogy megközelítőleg 54 év múlva elegendő terméket tud biztosítani nyitandó boltja számára. Hát, sok sikert neki!
Dézsi Fruzsi úgy gondolta, hogyha már annyira belemélyedt a Liszt-kutatásba, mint amennyire nő még nem mélyedt bele, hát kamatoztatja a tudását, és előrukkol egy saját Liszt-életrajzzal, ami lepipálja még Alan Walker könyveit is. Már hozzá is látott a könyv írásához, s legelőször megírta a köszönetnyilvánítást, melynek terjedelme (eddig) 76 oldalra rúg.
Ács Fruzsi - aki meg van győződve arról, hogy fantasztikus az énektudása, és a többiek csak irigykednek, azért kritizálják őt - úgy döntött, hogy alapít egy Liszt-operaszínházat. A színházban operákat és musicaleket fognak előadni, s a zenei alapok egyértelműen Liszt zenéi lesznek. Fruzsi elgondolása szerint ő lenne a fő attrakció a színházban, s néha-néha színpadra engedné Gergőt is, hogy az lenyűgözze tánctudásával a közönséget - mint már oly sokszor tette.
Az efféle tervek szövögetésével telt hát el a hétvége. Megszokásból még elég gyakran felmegyünk a vándorélet honlapjára, melynek kezdőlapján ott virít nagy betűkkel a 6 döntős csapat neve. Ilyenkor mindig egy kicsit elszomorodunk, s elgondolkozunk azon, mi lett volna ha egy kicsit jobban készülünk erre az egészre...
De már ez lényegtelen, s csak az a fontos, hogy mennyire szeretjük Lisztet. :) A zeneszerzők és zongoristák legnagyobbikát, a romantikus férfiideált, a nők vágyainak fizikai lecsapódását... :) A lányok pedig gyakran elgondolkoznak azon, mi lenne ha Liszt énekelné nekik Michael Jackson slágerét... ;)
A mai délelőttöt (és a tegnap éjszakát) teljes egészében a különdíjra készült pályamunkák befejezésére és eljuttatására szántuk. A munkáink nagyon jól sikerültek -legalábbis szerintünk. Reméljük, igazunk van! :)
Különdíjra készült pályamunkáink:
1.Vers
Írtunk egy "verset", ami szerintünk igazán kifejezi Liszt iránti rajongásunkat. A vers mindössze fél óra alatt született.
A nagy csapat
A LisztMánia a legjobb csapat,
Minden nap Lisztet eszi és issza.
Lelkesedésük soha nem törhet meg,
Mindent megtesznek, hogy nyerjenek.
Oros Petra agyagszobrot készít,
S közben hallgatja Liszt zenéit.
A csodálatos muzsika megihleti,
S ez az érdem csakis Lisztet illeti.
Bucsi Fruzsi a szobáját tapétázza,
S közben a h-moll szonátára rázza.
Liszt portréja ott van mindenhol,
Fruzsi álmaiban Liszttel vándorol.
Ács Fruzsi a hosszú életrajzot olvassa,
Sárkánnyá válik, ha valaki megzavarja.
Füzetét teleírta Liszt becses nevével,
S az ő portréit falja két szép szemével.
Dézsi Fruzsi szeme szikrákat szór,
S minden feladatot újra megold.
Jaj annak, aki egy kicsit is elrontotta,
Fruzsi dühét eloltani nehezen tudja.
Róth Gergőnek meg sem áll a lába,
Egyfolytában a Dante-szonátára járja.
Újra és újra megcsillogtatja mozgását,
Ha nem tenné, lehet, jobban járnánk.
A lányok egyre nagyobbakat sóhajtanak,
Gondolataikat uralja Liszt káprázatos arca.
Bár ez mindennapos, Gergő szerint káros,
S néha a homlokára csap: Ezek a lányok!
2. Fantázia Liszt nyomán - egy tanítvány feljegyzései
Dézsi Fruzsi annyira beleélte magát a Liszt Ferenc életrajzba, hogy előtört belőle az írói énje, és teljes mértékben beleképzelte magát a történetbe. Éppen ezért írt egy rövid (30 A/4 oldalas) sztorit, amely egy újdonsült Liszt tanítványról szól, aki megközelítőleg 6-7 évig él egy fedél alatt Liszttel, s éppen ezért a Weimari évek nagy részét nyomon követhetjük a történetből. Fruzsi arra törekedett, hogy minél több információt beledolgozzon a kis könyvecskébe, s hogy minél pontosabb képet alkosson Liszt személyiségéről, tanóráiról, életéről.
3. Videó
Készítettünk egy videót, melyben bemutatjuk a versenyre való felkészülés pillanatait. A videó 6 perces lett, és végigkíséri az egész vetélkedőt. Sajnos a videót nem tehetjük közzé a benne szereplő kompromittáló képek és felvételek miatt. Megértésüket köszönjük. :)
4. Zongorafelvétel
Az utóbbi három hónapban természetesen nem csak rajtunk lett úrrá a LisztMánia. Rengeteg emberre átragadt, köztük az osztályfőnökünkre is. Ő készített egy zongorafelvételt, melyen Liszt egyik gyönyörű darabját játssza.
5. Blog
Azt hisszük, itt mindennemű magyarázat felesleges... :)
6. Plakát
A felkészülésünket nem csak videóban, hanem plakát formájában is megörökítettük.
7. Keresztrejtvény
Dézsi Fruzsi készített egy keresztrejtvényt, hogy az utolsó forduló előtt még letesztelje csapattársai tudását. A keresztrejtvény 13 kérdésből áll, a megfejtés pedig Liszt Ferenc jelmondata. Aki nem tudja, járjon utána! :)
8. Társasjáték
Készítettünk közösen egy társasjátékot, mely igencsak próbára teszi tudásunkat, s nagy valószínűséggel az emberek 80%-a nem igazán jut el a célig. A csapatból természetesen csak Dézsi Fruzsi tudott végigmenni a pályán. Óraközi szünetekben és délutánonként igazán szórakoztató elfoglaltság.
9. Zongorakentaur
Oros Petrát megihlették a könyvben olvasottak, így hogy kiélje kreativitását rajzolt egy zongorakentaurt, melynek alsó teste zongora - s mily meglepő, a felső teste és a feje Liszt. Kedvenc részletünk ebből a karikatúrából Liszt fogai, melyek zongora billentyűiként vannak ábrázolva.
10. Közvélemény kutatás
Azt már szinte az egész iskola tudja, hogy rajongunk a zeneszerzőért, de kíváncsiak voltunk arra, hogy más mit gondol Lisztről, ezért egy délután odamentünk pár emberhez és kikértük véleményüket. Persze az összes imádta Lisztet. Volt aki zenéje miatt, s volt akire külseje tett igen mély benyomást. (Megértjük.)
11. Szobor
S végül a már sokszor említett Liszt Ferenc szobor, melynek elkészítése egy alkalommal tragédiába fulladt. De nem szomorodtunk el, nekiláttunk egy másik szobornak, mely igazán jól sikerült, hála Oros Petrának. :)
Vége hát a versenynek, s bár ezentúl olyan sok szabadidőnk lesz, hogy nem is tudunk mit kezdeni vele, mégis nagyon fog hiányozni a vetélkedő izgalma, s az, hogy újabb feladatokat oldhatunk meg imádott zeneszerzőnkkel kapcsolatban. Mindenesetre, az már biztos, hogy igazán mély nyomott hagyott bennünk Liszt és a verseny, s a zeneszerző imádata végigkísér minket egész tanéven keresztül - s reméljük külföldre is. ;)
Megcsináltuk az utolsó forduló feleletválasztós feladatát, és - dobpergés, hatásszünet stb... - 10-ből 10 kérdésre jól válaszoltunk! :))))) Így volt ez a kezdetekkor, a legelső fordulónál is, amit egyébként hibátlanra csináltunk meg, s reméljük, hogy keretes lesz a szerkezet, így ebben az utolsó fordulóban is maximum pontszámot érünk el. :)
A mai nap teljes izgalomban telt el idáig. Teljes erőbedobással a versenyre koncentráltunk, s a különdíjra készülő pályamunkáinkat finomítgattuk, alakítgattuk. A rejtvény, a társasjáték, a szobor már teljes pompájában tündököl, s nem is olyan sokára a fantasztikus videónkon is elvégezzük az utolsó simításokat.
Bucsi Fruzsi ma délután megosztotta velünk életének legszebb álmának egy aprócska részletét, amiben egyértelműen Liszt Ferenc szerepelt. Bucsi Fruzsi álmában Liszt Ferenccel sétált a Goethe Parkban, de több részletet nem akart, vagy nem mert elmondani - a pletykaéhes lányok nagy szomorúságára.
Ács Fruzsi újra elővette nem létező énektudását, és Liszt nevét dalolta egyre mélyebben, majd egyre magasabban egész álló nap, mígnem a szomszéd szobából átjöttek a nevelőtanárok, s kérték Fruzsit, hogy bár hangja "mindent felülmúlóan ragyogó", azért még sem kéne fitogtatnia énektudását, nehogy mások besárguljanak az irigységtől.
Dézsi Fruzsi úgy gondolta, hogy mindenkinek meg kell mutatnia azt, hogy milyen fantasztikus is Liszt zenéje, s ezért térítő útra indult a kollégiumban. Fruzsi sugárzó szemekkel tért vissza a saját szobájába, és nagy lelkesen elújságolta, hogy még a mai fiatalok is vevőek Lisztre, és bevallották, hogy Liszt muzsikájához mérve, amit ők eddig hallgattak nem is igazán mondható zenének. A csapat többi tagja összenézett, de nem akarták összetörni Fruzsi lelki világát, így nem mondták el neki, hogy valószínűleg azért mondhattak ilyesféle dolgokat, hogy húzzon már el a szobáikból...
Oros Petra teljesen belemélyedt a zenehallgatós feladatokba, s néha felugrott, mert nem bírt egy helyben ülni, s elkezdte riszálni Liszt zenéire. Az egyik ilyen alkalomkor bent volt az énektanár szobában, s igencsak meglepődött, mikor Petra különböző modern táncmozdulatokat mutatott be a klasszikus zenére. (A szobatársai ugyan már megszokták, de a tanár igencsak nagy szemeket meresztett.)
Gergő nem bírta tovább nézni, ahogyan Petra táncol, hiszen félt attól, hogy a lány elhomályosítja az ő tehetségét e téren, ezért egy igen érdekes táncpárbaj alakult ki a kicsiny szobában. Végül pár perc után Petra kénytelen volt megadni magát, hiszen az ő mozgáskultúrája nem vetekedhetett Gergőjével.
Hogy levezessük a táncpárbajjal járó feszültségeket, nekikezdtünk egy játszma Scrabble-nek. A szabály az volt, hogy csakis Liszttel kapcsolatos szavakat lehetett írni, s így nem volt egy gyors játék... A játékban végül senki sem nyert, s ennek fő oka az I és R betűk hiánya volt.
De a játékban nem is az a lényeg, hogy nyerjünk, hanem hogy jól érezzük magunkat, ami természetesen megvolt. :)
Először is szeretnénk bocsánatot kérni lelkes olvasóinktól (attól a 4 embertől...), hogy tegnap nem került fel bejegyzés az oldalra. A tegnapi blogbejegyzés kihagyásának oka az volt, hogy teljesen lefoglalt minket Liszt, és nem volt időnk gép elé ülni. De ma kárpótolunk mindenkit a tegnapi mulasztásért! :)
Mivel ma van a verseny utolsó napja, és jó szokásunkhoz híven még csak egy feladat van kész, ezért ezen a napon teljes erőbedobással kell dolgoznunk.
A különdíjra készülő videót ma fejezzük be, és szerintem bátran állíthatjuk, hogy Oscar-díjat érdemelnék érte. Nem csak mi, a rendezők, vágók, fotósok, hanem maguk a szereplők is. Megragadnánk az alkalmat, hogy mindenkinek megköszönjük a lelkes segítségét! :)
Ma még vár ránk 60 oldal tele Liszttel, s nem is olyan sokára határtalan buzgalommal vetjük bele magunkat a roppantul izgalmas és feledhetetlen könyvbe.
Az összes zenehallgatós feladat Petrára hárul, hiszen közülünk - bármennyire is nehéz bevallani - csak neki nincs botfüle.
Gergőre hárul a videó vágása, amit már tegnap elkezdett, és valószínűleg máris az agyára ment az egész, mert Dézsi Fruzsi folyamatosan belekotyogott a munkájába és javítgatta azt. Persze Gergő nem mert ellenkezni....
Ács Fruzsi ismét bebizonyította, hogy Liszt-rajongó, ugyanis tegnap kifestette a körmét, és minden egyes körmén egy betű állt, s összeolvasva a betűk (Ács Fruzsi szerint) a világ legszexibb férfiemberének neve jön ki. Ki más lehetne ez az ember, mint LISZT?
Bucsi Fruzsi megirigyelte Ács Fruzsi káprázatos körmeit, és filccel (jobb eszköz híján) a bokájára "tetoválta" az "I LOVE YOU, LISZT!" feliratot.
Gergő belegondolt, hogyha megkapja a Mikulástól a legideálisabb ajándékot, akkor nem is olyan sokára az ő nevét fogják nők ezrei magukra tetoválni, s ez a gondolat nagy elégedettséggel töltötte el. Persze tudta, hogy soha sem lesz olyan férfi, mint Liszt Ferenc, de a remény hal meg utoljára...
Véget ért a móka mára, zárul a LisztMánia mókatára - legalábbis erre a délutánra, ugyanis a HATALMAS olvasottság miatt még este is meglepünk mindenkit egy bejegyzéssel! :)
Még egyszer elnézést kérünk a tegnapi csúszásért! :)
Két nap van hátra az utolsó fordulóból, s minden eddiginél jobban megpróbálunk összpontosítani a még hátralévő feladatokra. A hétvége is a nagy hajrára való készülődés jegyében telt.
Ács Fruzsi észvesztő sebességgel falta a könyveket, hallgatta Liszt zenéit - tehát halmozta az élvezeteket. Csak szegényke nem igazán bírja a feszültséget, ezért édesanyja elmondása szerint egész hétvégén hozzá sem lehetett szólni, kivéve, ha a téma Liszt volt.
Bucsi Fruzsi a karateedzésen minden egyes rúgásnál vagy ütésnél egy-egy Liszt-darabot kántált, s nyújtáskor Liszt Esztergomi miséjére lazult el. A karateedzőnek annyira megtetszett a zene, hogy beépítette az edzésprogramba, így jövőhéttől minden edzése jelen lesz Liszt.
Dézsi Fruzsi a hétvégén kiselőadásokat tartott Lisztről - mindenkinek. A buszmegállóban, a sofőrnek (mikor vette a jegyet), a mellé ülő óvodásnak, a boltosnak, a piacosnak, a libatoll-felvásárlónak, a szomszéd néninek, sőt odáig ment, hogy még az utcán legelő kecskéknek is. Mikor ezt elmesélte barátnőinek, azok kicsit ijedten néztek rá, féltek, hogy esetleg nem teljesen egészséges...
Oros Petra úgy gondolta, hogy a legjobb módszer az, hogyha a nagy hajrá előtt lazít egy kicsit. Befizetett egy wellness programba, és egész álló szombaton csak masszírozták és kipróbált 9 fajta szaunát. Persze, hogy ő se maradjon le, megkérte a masszőröket, hogy Liszt zenéjére énekeljenek, miközben őt kezelik. (Szegény masszőrök már teljesen berekedtek.)
Gergő úgy gondolta, hogyha már ennyire fantasztikusan elbűvölően káprázatosra fejlesztette a mozgáskultúráját, akkor felfejleszti az énektudását is. Úgy gondolta, hogy minden amatőr a tusolóban kezdi, így hát neki is ott a helye. Zuhanyzás közben különböző Liszt-dalokat énekelt, s mikor elrontotta, újrakezdte. Négy órán keresztül állt a tusolóban egyre liluló fejjel, mikor végre sikerült elénekelni egy dalt.
Így telt hát az utolsó versenyzős hétvégénk. Liszt ott volt mindenhol, és szerintünk a környezetünkben élő emberek nagy részének sikerült az agyára mennünk - semmi új a nap alatt. De reméljük munkánknak meg lesz az eredménye, s nem is olyan sokára kapunk egy levelet, hogy mehetünk Pestre! :) A verseny kimenetele még bizonytalan, de az tuti, hogy Liszt és a zenéje iránt már megingathatatlan érzéseket táplálunk.
